Igazs�g szerint �n m�g nem igaz�n vesz�tettem el embereket. �gy nem. Fizikailag soha. Meghalt a kuty�m, elt�ntek a cic�im, �s h�rom �ves koromban meghalt a p�tnagyim, de erre m�r alig eml�kszem. Az elveszt�s�re nem. Csak r�. �pp ez�rt m�g mindig nem fogtam fel, mi is t�rt�nt p�nteken.
D�lut�n egy �ra t�z perc. Y�ffel �s Rem�val �s azt hiszem Gerg� is vel�nk volt, kil�pt�nk az iskol�b�l. �t �r�nk volt, �gyhogy hamar v�gezt�nk aznap. Rema sietett, mi Y�ffel k�nyelmesen hazament�nk. Otthon nem csin�ltam h�zit, mivel p�ntek volt, �s mint gimnazista, van az a rossz szok�som, hogy meghagyom vas�rnap d�lut�nra a h�zi feladatokat. Rajzoltam. Anyuk�m n�gy k�r�l elindult pr�b�ra a sulimban, mert benne van a sz�l�-tan�r k�rusban, �s fell�pett volna az esti zenei g�l�n. Volna. �t el�tt kicsivel haza�rt, n�ztem is nagyokat. Megk�rdeztem mi t�rt�nt, f�ltem, hogy elromlott a kocsi vagy valami hasonl�. Anyuk�m bej�tt a szob�mba. Kijelentette, hogy elmarad a zenei g�la. "Meghalt a t�nctan�rod, sz�vem." What. the. hell. Megd�bbentem. Egyebet nem nagyon tudtam reag�lni. Anyuk�mnak elmondta a port�s, hogy d�lut�n t�nc�ra k�zben a tan�r�r sz�vrohamot kapott a sz�npadon. Nem s�rtam. Csak n�ztem, �ltem, �s babr�ltam a rotringommal. Nem nagyon tudtam felfogni az eg�szet. Azt�n a g�p el� �ltem, �s Rema sz�lt pl�rk�n, hogy h�tkor a suli el�tt legyek ott vir�ggal �s m�csessel. �sszekaptam magam, �s hat �ra tizenh�t perckor kil�ptem az ajt�n a kist�sk�mmal, �ngy�jt�val, n�gy m�csessel �s egy csokor orgon�val illetve egy sz�l tulip�nnal, amit anyuk�m szedett nekem gyorsan a kertb�l. Hat �ra huszonegy perckor felsz�lltam a buszra, majd �tsz�lltam a H�Vre. �letem leghosszabb �tj�nak t�nt a suliig. Mikor oda�rtem, Juli �s R�ka v�rtak r�m, mert �t k�zben �szrevettek. Szomor�an egym�sra mosolyogtunk. Rema m�r ott volt, azt�n sokan csatlakoztak m�g az oszt�lyb�l. Hihetetlen sor volt az iskola bej�rata el�tt. Be�lltunk mi is. Mikor a bej�rat mell� �rtem, m�r minimum egy n�gyzetm�ternyi hely tele volt m�csesekkel, gyerty�kkal, �s k�r�l�tte m�g pluszba ott voltak a vir�gok. Csend volt. Csak suttogtunk. Ahogy lehajoltam letenni a m�csest, �reztem a l�ngok meleg�t. Sok�ig besz�lgett�nk a t�bbiekkel. Y�ffel is tal�lkoztam, pedig direkt nem sz�ltam, mert az anyuk�ja sz�let�snapj�t �nnepelt�k. �s... R�ka ott volt.
Tan�r�r el�sz�r csak le�lt, mert ahogy � mondta, rosszul volt �s elf�radt. Azt�n lefek�dt. Egy id� ut�n felt�nt a dolog m�r, �s a t�nctan�rn� odament hozz�. Ekkor m�r nem volt pulzusa. Egy �ra h�sz vagy harminc k�r�l t�rt�nt... nem sokkal azut�n, hogy elhagytam az iskol�t.  Valaki �trohant az SZTK-ba, ami sz�z m�terre van a sulit�l, h�vt�k a ment�t, k�zben folyamatosan pr�b�lt�k �jra�leszteni. Az SZTK-ban nem volt defibrill�tor (sz�gyen, de most komolyan, hogy egy ilyen int�zetben nincs...), a rohamment� pedig V�cr�l j�tt, �s h�sz perc eltelt�vel �rt ki. Nem lehetett megmenteni. Ak�rh�ny tan�r pr�b�lta, az igazgat�, k�t di�k...
Nem s�rtam. V�gig b�rtam. Hazafele j�vet kicsit k�nnyeztem. Azt�n haza�rtem, anyuk�m r�gt�n megjelent. "Neh�z volt?" B�lintottam, pedig akkor, ott, nem volt neh�z. Ut�lag az. Meg�lelt, �s bel�lem felt�rt a s�r�s. Pedig lassan k�t �ve nem s�rtam rendesen. Elmondtam neki, hogy nem �rt ki a rohamment�, hogy az SZTK-ban nem volt defibrill�tor, hogy R�ka ott volt, hogy k�t di�k is pr�b�lta �jra�leszteni, hogy milyen sokan voltunk ott h�tkor �s ut�na... hogy a tan�rok is mennyire kiborultak...
Ma reggel, a becsenget�s el�tt k�zvetlen�l, mindenkit leh�vtak az aul�ba. Az igazgat� �r besz�det tartott. Hallatszott a hangj�n, hogy k�zd a k�nnyei ellen. Azt�n a t�rt�nelem tan�rom elmondott egy im�t. Neki is elcsuklott a hangja.
Sosem volt ilyen csend f�ldrajzon. Mindig kotyogott valaki. Most nem. A tan�r�r mindig megjegyezte, hogy mi nem b�runk csendben maradni, de most f�cin azt hiszem � sem sz�vesen �lte �t, milyen, mikor mi csendben vagyunk. Mert olyan... jelent�s�gteljes. Hogy valami t�rt�nt. Matekon Simon tan�r�r kiosztott p�r feladatlapot, �s le�lt, �s csak n�zett �s nem tartott �r�t. Borzaszt� volt. A t�bbiek mondt�k, hogy l�tt�k s�rni reggel.
�n komolyan nem fogtam m�g fel. A p�nteki t�nc�ra borzaszt� lesz, tudom. A hal�l gondolata valahogy olyan t�vol �ll t�lem. Pedig volt m�r, hogy majdnem meghalt valakim, elvesz�tettem k�t kuty�m is, k�t macsk�m... de ez nem olyan. Sosem kellett l�tnom egy eg�sz iskola gy�sz�t. Sosem kellett v�giggondolnom, mindig elb�jhattam. �s most nem tudom kezelni. Furcsa. Le akarok �lni gondolkodni rajta, de mindig elterel�dik a figyelmem valami m�sra.
Nem tudom, hogy fogok-e m�g s�rni. Lehet. Most is majdnem felt�rt bel�lem. Reggel is. Alig ismertem, de... a hal�l az hal�l. K�ptelens�g elk�pzelnem, hogy valami... elt�nik. Sosem tudtam megbirk�zni a gondolattal, hogy valami semmiv� foszlik. Tal�n ez�rt hisznek az emberek a Mennyorsz�gban?

Nyugodjon b�k�ben, Bakonyi Ern� tan�r�r!