- Rajzolsz a sarokban �s �v�lt a the Grenma. Kicsit let�rtnek t�nsz.
Csend.
- Megint sz�pfi�kat pr�b�lsz rajzolni.
- Net�n baj?
- Nem. B�r van m�g mit gyakorolnod.
Ism�t csend.
- Megint felideges�tetted magad.
- Te is tudod, hogy mi�rt.
- Aha, persze, persze. De engem nem ideges�t fel. Te magad mondtad, az emberek maguk termelik a probl�m�ikat.
- Att�l m�g f�jhat. �s ezt nem �n csin�ltam magamnak. �n csak elszenvedem.
- De t�l tudn�l l�pni. Tal�n csak nem akarsz. Vissza akarsz mer�lni az �lomvil�godba.
Odafirkantok valamit a rajz sz�l�re, azt�n lapozok, �s valami egyebet kezdek felskiccelni.
- F�lsz. - Nem l�tom. Sosem l�tom. De �rzem az �rnyalatnyi megvet�st a hangj�n, �s a f�lszeg vigyor�t.
- Igen.
- Rettegsz magadt�l. Nagyon komikus.
- Annyira nem.
- L�sd be, hogy te is �lvezed! K�l�nben mi�rt csin�ln�d? Direkt �gy int�zed a dolgokat, hogy eltorz�thasd a saj�t jellemed. H�tha �gy majd k�l�nb�z�l.
�sszevonom a szem�ld�k�m, �s csendben rajzolok. A the Grenma dalsz�vegek besziv�rognak az agyamba. Nem v�laszolok.
- M�r nem is az a fontos, hogy j� legy�l. Csak hogy kiel�g�tsd a felt�n�si viszketegs�ged. K�zben sz�p lassan ledar�lod saj�t magad. R�gen nem volt ennyi "f�gg�s�ged", vagy t�vedek? Voltak kis m�ni�id. De nem �rezted rosszul magad n�lk�l�k. Ez el�gg� megv�ltozott, nem igaz? Egyre magadnak val�bb vagy. Sz�nalmas.
Kiz�rom.