- Rajzolsz a sarokban �s �v�lt a the Grenma. Kicsit let�rtnek t�nsz.
Csend.
- Megint sz�pfi�kat pr�b�lsz rajzolni.
- Net�n baj?
- Nem. B�r van m�g mit gyakorolnod.
Ism�t csend.
- Megint felideges�tetted magad.
- Te is tudod, hogy mi�rt.
- Aha, persze, persze. De engem nem ideges�t fel. Te magad mondtad, az emberek maguk termelik a probl�m�ikat.
- Att�l m�g f�jhat. �s ezt nem �n csin�ltam magamnak. �n csak elszenvedem.
- De t�l tudn�l l�pni. Tal�n csak nem akarsz. Vissza akarsz mer�lni az �lomvil�godba.
Odafirkantok valamit a rajz sz�l�re, azt�n lapozok, �s valami egyebet kezdek felskiccelni.
- F�lsz. - Nem l�tom. Sosem l�tom. De �rzem az �rnyalatnyi megvet�st a hangj�n, �s a f�lszeg vigyor�t.
- Igen.
- Rettegsz magadt�l. Nagyon komikus.
- Annyira nem.
- L�sd be, hogy te is �lvezed! K�l�nben mi�rt csin�ln�d? Direkt �gy int�zed a dolgokat, hogy eltorz�thasd a saj�t jellemed. H�tha �gy majd k�l�nb�z�l.
�sszevonom a szem�ld�k�m, �s csendben rajzolok. A the Grenma dalsz�vegek besziv�rognak az agyamba. Nem v�laszolok.
- M�r nem is az a fontos, hogy j� legy�l. Csak hogy kiel�g�tsd a felt�n�si viszketegs�ged. K�zben sz�p lassan ledar�lod saj�t magad. R�gen nem volt ennyi "f�gg�s�ged", vagy t�vedek? Voltak kis m�ni�id. De nem �rezted rosszul magad n�lk�l�k. Ez el�gg� megv�ltozott, nem igaz? Egyre magadnak val�bb vagy. Sz�nalmas.
Kiz�rom.

Ok�, ez lehet, hogy egy kicsit fura lett, mert el�bb angolul �rtam meg, �s csak azt�n magyarul. Sz�val tulajdonk�ppen ford�tottam. �s angolul el�gg� m�sk�pp fogalmazok. De rem�lem tiszta lett a k�p, �s nem leszek megfejelve az �mm... �rdekes kapcsolat miatt, ami benne van. Vannak s�t�t titkaim ezzel a m�vel kapcsolatban, de ahaha, azt nem kell tudnia mindenkinek. (�s ITT van angolul.)

�rezte, ahogy zuhant lefel�. A hideg leveg� k�r�l�lelte, emiatt f�jt mindene, mintha ezer t� szurk�lta volna. Csak p�l�, farmer, �s egy p�r zokni volt rajta, �s ezek nem v�dt�k meg a fagyt�l. A haja lobogott a zuhan�s okozta sz�lben. Reszketett a hidegben �s �rezte a n�vekv� f�lelmet a mellkas�ban.
Ekkor bevillant az agy�ba a gondolat. Zuhant. Meghalhat… m�sodpercek? Vagy percek m�lva? Ki tudja? De ez nem tarthatott �r�kk�. Lehunyta a szem�t �s hagyta, hogy leessen a semmibe. A v�gtagjai ellazultak, l�gz�se egyenletess� v�lt. Nem �rezte t�bb� a hideget. Csak zuhant, zuhant, zuhant…
Tudta, hogy nem fog �r�kk� esni. Valami v�g�l meg fogja �ll�tani. Az �r�kk� sosem l�tezett. A hal�l k�zeledett hozz�, �rezte. Ez az eg�sz hamar v�get fog �rni.
Felpattantak a szemei, mikor meg�rezte, hogy valaki ujjai a csukl�ja k�r� kulcsol�dnak. Egy j�l ismert arcot l�tott maga el�tt. Egy ideig csak n�zte a f�rfit.
- Mi�rt vagy itt? – k�rdezte v�g�l.
- Hogy megmentselek, idi�ta.
- Megmenteni? Sosem k�rtem, hogy megments.
- Ch. Rem�lem nem gondoltad, hogy hagylak meghalni.
Csend. Csak a sz�l z�g�sa zavarta meg a r�vid pillanatot.
- Azt hittem, senkit sem �rdekel…
- Fogd be! Nem hiszem el, hogy komolyan ezt gondoltad! Hagyd abba ezt az idi�tas�got �s a ribancos nyafog�st!
Ism�t csend.
- Nem tudok… – kezdte, de a m�sik megint a szav�ba v�gott.
- De igen, tudsz. Az egyetlen probl�ma, hogy sosem pr�b�ltad.
- Ez nem igaz!
A f�rfi a szem�t forgatta, majd k�zelebb h�zta mag�hoz a fiatalabbikat.
- K�rlek, csak pr�b�ld meg! Mintha �rdekeln�nek azok az emberek az �letedben.
- Az �letemben? – nevetett a kisebb. – Azt mondtad: az �letemben?
A m�sik f�rfi szem�ben meggyulladt a d�h l�ngja, �s megr�zta a fiatalabbat.
- Jobb �leted van, mint nekem! Vannak bar�taid, van csal�dod, van j�v�d… nekem nincs! �llj le ezzel, vagy…
- Vagy mi lesz?
- Nem tudom hagyni, hogy meghalj.
- Megoldom magamnak, nincs sz�ks�g r�, hogy hagyd.
Zuhantak lefel�, �s j� darabig nem sz�ltak egym�shoz. Az id�sebbik nem n�zett a m�sik szem�be. V�g�l halkan besz�lni kezdett.
- K�rlek… k�rlek, csak pr�b�ld meg! A bar�taid, a h�gaid, az �r�lt hapsi… mind azt v�rj�k, hogy visszat�rj. Nem teheted ezt vel�k. Szeretnek. �s �n is szeretlek.
- Ne mondd ezt – suttogta a fiatalabb.
- Ez az igazs�g. Mindannyiunknak sz�ks�ge van r�d.
- Hogy tudom meg�ll�tani?
- Nem tudom. Ez a te elm�d, nem az eny�m.
- Nem tudom megcsin�lni! – r�zta a fej�t.
- De igen. Tudom, hogy k�pes vagy r�.
A f�rfi s�hajtott �s lehunyta szem�t. �rezte a karokat a dereka k�r�l. A csal�dj�ra �s a bar�taira gondolt. Azt�n a f�rfire, aki �t�lelte. T�nyleg meg akart halni? Nem, nem akart. Az arca nedvess� v�lt a k�nnyekt�l.
- Haza akarok menni – suttogta. Kicsit gyermetegen hangzott, de teljesen �szint�n. – Nem akarok meghalni.
Nem zuhantak tov�bb. �rezte maga alatt az �gy�t �s a m�sik f�rfi karjait a teste k�r�l. A csendet megt�rte a halk zokog�sa. Ism�t itt volt az �lete, �s semmit sem tudott, csak a t�nyt, hogy meg kell pr�b�lnia tov�bb �lni.

Oh, nowhere left to go.
Are we getting closer, closer?
No, all we know is no.
Nights are getting colder, colder.

Hey.
Tears all fall the same.
We all feel the pain
We can't change.

Everywhere we go
I'm lookin' for the sun.
Nowhere to grow old.
And always on the run.
They say we'll rot in hell
But i don't think we will
They've branded us enough
Outlaws of Love.

Scars make us who we are
Hearts and homes are broken, broken.
Far, we could go so far
With our minds wide open, open.

[...]

/Adam Lambert - Outlaws of love/

Igazs�g szerint �n m�g nem igaz�n vesz�tettem el embereket. �gy nem. Fizikailag soha. Meghalt a kuty�m, elt�ntek a cic�im, �s h�rom �ves koromban meghalt a p�tnagyim, de erre m�r alig eml�kszem. Az elveszt�s�re nem. Csak r�. �pp ez�rt m�g mindig nem fogtam fel, mi is t�rt�nt p�nteken.
D�lut�n egy �ra t�z perc. Y�ffel �s Rem�val �s azt hiszem Gerg� is vel�nk volt, kil�pt�nk az iskol�b�l. �t �r�nk volt, �gyhogy hamar v�gezt�nk aznap. Rema sietett, mi Y�ffel k�nyelmesen hazament�nk. Otthon nem csin�ltam h�zit, mivel p�ntek volt, �s mint gimnazista, van az a rossz szok�som, hogy meghagyom vas�rnap d�lut�nra a h�zi feladatokat. Rajzoltam. Anyuk�m n�gy k�r�l elindult pr�b�ra a sulimban, mert benne van a sz�l�-tan�r k�rusban, �s fell�pett volna az esti zenei g�l�n. Volna. �t el�tt kicsivel haza�rt, n�ztem is nagyokat. Megk�rdeztem mi t�rt�nt, f�ltem, hogy elromlott a kocsi vagy valami hasonl�. Anyuk�m bej�tt a szob�mba. Kijelentette, hogy elmarad a zenei g�la. "Meghalt a t�nctan�rod, sz�vem." What. the. hell. Megd�bbentem. Egyebet nem nagyon tudtam reag�lni. Anyuk�mnak elmondta a port�s, hogy d�lut�n t�nc�ra k�zben a tan�r�r sz�vrohamot kapott a sz�npadon. Nem s�rtam. Csak n�ztem, �ltem, �s babr�ltam a rotringommal. Nem nagyon tudtam felfogni az eg�szet. Azt�n a g�p el� �ltem, �s Rema sz�lt pl�rk�n, hogy h�tkor a suli el�tt legyek ott vir�ggal �s m�csessel. �sszekaptam magam, �s hat �ra tizenh�t perckor kil�ptem az ajt�n a kist�sk�mmal, �ngy�jt�val, n�gy m�csessel �s egy csokor orgon�val illetve egy sz�l tulip�nnal, amit anyuk�m szedett nekem gyorsan a kertb�l. Hat �ra huszonegy perckor felsz�lltam a buszra, majd �tsz�lltam a H�Vre. �letem leghosszabb �tj�nak t�nt a suliig. Mikor oda�rtem, Juli �s R�ka v�rtak r�m, mert �t k�zben �szrevettek. Szomor�an egym�sra mosolyogtunk. Rema m�r ott volt, azt�n sokan csatlakoztak m�g az oszt�lyb�l. Hihetetlen sor volt az iskola bej�rata el�tt. Be�lltunk mi is. Mikor a bej�rat mell� �rtem, m�r minimum egy n�gyzetm�ternyi hely tele volt m�csesekkel, gyerty�kkal, �s k�r�l�tte m�g pluszba ott voltak a vir�gok. Csend volt. Csak suttogtunk. Ahogy lehajoltam letenni a m�csest, �reztem a l�ngok meleg�t. Sok�ig besz�lgett�nk a t�bbiekkel. Y�ffel is tal�lkoztam, pedig direkt nem sz�ltam, mert az anyuk�ja sz�let�snapj�t �nnepelt�k. �s... R�ka ott volt.
Tan�r�r el�sz�r csak le�lt, mert ahogy � mondta, rosszul volt �s elf�radt. Azt�n lefek�dt. Egy id� ut�n felt�nt a dolog m�r, �s a t�nctan�rn� odament hozz�. Ekkor m�r nem volt pulzusa. Egy �ra h�sz vagy harminc k�r�l t�rt�nt... nem sokkal azut�n, hogy elhagytam az iskol�t.  Valaki �trohant az SZTK-ba, ami sz�z m�terre van a sulit�l, h�vt�k a ment�t, k�zben folyamatosan pr�b�lt�k �jra�leszteni. Az SZTK-ban nem volt defibrill�tor (sz�gyen, de most komolyan, hogy egy ilyen int�zetben nincs...), a rohamment� pedig V�cr�l j�tt, �s h�sz perc eltelt�vel �rt ki. Nem lehetett megmenteni. Ak�rh�ny tan�r pr�b�lta, az igazgat�, k�t di�k...
Nem s�rtam. V�gig b�rtam. Hazafele j�vet kicsit k�nnyeztem. Azt�n haza�rtem, anyuk�m r�gt�n megjelent. "Neh�z volt?" B�lintottam, pedig akkor, ott, nem volt neh�z. Ut�lag az. Meg�lelt, �s bel�lem felt�rt a s�r�s. Pedig lassan k�t �ve nem s�rtam rendesen. Elmondtam neki, hogy nem �rt ki a rohamment�, hogy az SZTK-ban nem volt defibrill�tor, hogy R�ka ott volt, hogy k�t di�k is pr�b�lta �jra�leszteni, hogy milyen sokan voltunk ott h�tkor �s ut�na... hogy a tan�rok is mennyire kiborultak...
Ma reggel, a becsenget�s el�tt k�zvetlen�l, mindenkit leh�vtak az aul�ba. Az igazgat� �r besz�det tartott. Hallatszott a hangj�n, hogy k�zd a k�nnyei ellen. Azt�n a t�rt�nelem tan�rom elmondott egy im�t. Neki is elcsuklott a hangja.
Sosem volt ilyen csend f�ldrajzon. Mindig kotyogott valaki. Most nem. A tan�r�r mindig megjegyezte, hogy mi nem b�runk csendben maradni, de most f�cin azt hiszem � sem sz�vesen �lte �t, milyen, mikor mi csendben vagyunk. Mert olyan... jelent�s�gteljes. Hogy valami t�rt�nt. Matekon Simon tan�r�r kiosztott p�r feladatlapot, �s le�lt, �s csak n�zett �s nem tartott �r�t. Borzaszt� volt. A t�bbiek mondt�k, hogy l�tt�k s�rni reggel.
�n komolyan nem fogtam m�g fel. A p�nteki t�nc�ra borzaszt� lesz, tudom. A hal�l gondolata valahogy olyan t�vol �ll t�lem. Pedig volt m�r, hogy majdnem meghalt valakim, elvesz�tettem k�t kuty�m is, k�t macsk�m... de ez nem olyan. Sosem kellett l�tnom egy eg�sz iskola gy�sz�t. Sosem kellett v�giggondolnom, mindig elb�jhattam. �s most nem tudom kezelni. Furcsa. Le akarok �lni gondolkodni rajta, de mindig elterel�dik a figyelmem valami m�sra.
Nem tudom, hogy fogok-e m�g s�rni. Lehet. Most is majdnem felt�rt bel�lem. Reggel is. Alig ismertem, de... a hal�l az hal�l. K�ptelens�g elk�pzelnem, hogy valami... elt�nik. Sosem tudtam megbirk�zni a gondolattal, hogy valami semmiv� foszlik. Tal�n ez�rt hisznek az emberek a Mennyorsz�gban?

Nyugodjon b�k�ben, Bakonyi Ern� tan�r�r!

"Hagyjatok b�k�n. Menjetek el. Mi�rt vagytok itt?"
Mindig is egy visszah�z�d� gyerek voltam. Lehet, hogy n�ha fecsegtem, vagy eg�sz hars�ny voltam, vagy nevettem a t�rsas�gban, de ritka volt, hogy b�rki is "legjobb bar�t" n�vvel illessen. Volt n�h�ny ilyen eset, mikor az illet� mag�nyos volt, �s �n voltam neki az utols�. �s minden egyes ilyen alkalomnak az lett a v�ge, hogy egyszer csak... elt�nt. �gy �bredtem, hogy az, akire �n r�tal�ltam, az a mag�nyos illet� megtal�lta a hely�t. Beilleszkedett a t�rsadalomba. L�ttem neki a h�lyes�geim, amik T�NYLEG, de t�nyleg h�lyes�gek voltak, �s egyszer egy napon �gy �bredtem, hogy megint elt�nt valaki. �s mindig felmer�lt bennem, hogy az �n hib�m. Ki m�s� lenne? �n voltam az egyetlen mellette. (Most ne mondja senki, hogy nem az �n hib�m, meg nem �n v�ltoztattam meg, blabla, mert lel�v�m az illet�t.)
Kihaszn�lok mindenkit. Tal�n ez�rt f�j annyira, hogy negyedikben kik�z�s�tettek egy Nika-mindenkit-kihaszn�l pletyka miatt. Mert igaz volt. Csak akkor m�g k�zd�ttem ellene. Nem l�ttam be. De most m�r tudom. Lesz�vom az embereket, le�lem az energi�ikat. Azt�n eldobom �ket. Mindig azt hittem, hogy engem koptatnak le, engem hagynak magamra, de nem - �n tettem ugyanezt VEL�K.
Hazudok. Napi szinten. �szre se veszem. Hazudom, hogy j�fejnek tartok m�sokat, hazudom, hogy szeretem �ket, hazudom, hogy milyen j� kedvem van. Maszk. Semmi m�s. Mindenki az aranyos l�nyk�nak ismer.
Nem ismernek. Persze, r�m n�z valaki, �s azt mondja, hogy �, milyen k�nnyen kiismerhet�! H�t persze. A tetteim, a viselked�sem... de ki ismeri az �rzelmeim? Csak �n. Most is rizs�zok r�la, de szinte biztos vagyok benne, hogy senki sem fogja teljesen �t�rezni. Lehet, hogy j�nnek nekem a kommentek, hogy "jaaj milyen igazad van", meg "�� �n is �gy gondolom", de val�j�ban senki sincs, akir�l �gy t�nyleg bebizonyosodott volna egy hossz� id� ut�n, hogy val�ban ugyanazt �rzi, mint �n. Egyszer csak mindig megsz�letnek az ellent�tek. A saj�t �r�lt utamat csak �n ismerem, �s most h�ly�zhettek, mondhatj�tok, hogy nincs igazam, �s csak bebesz�lem magamnak, engem nem �rdekel, �n �gy �rzem, �s �gysem tud ezen senki sem v�ltoztatni. Tudhatja mindenki, hogy mire hogyan reag�lok, sat�bbi, de van n�h�ny dolog, amit csak �n ismerek magamban. Amit tal�n csak �n k�pzelek oda, amit �n teremtettem oda. A fene se tudja, mi�rt.
Most lehet sorban �llni a s�rt�dj�nk-meg-Nik�ra, de �n komolyan nem �rzem, hogy b�rki is igaz�n meg�rtene, vagy ismerne. Ismerik a k�ls� Nik�t. Meg�rtik a k�ls� Nik�t. De mikor j�nnek a "rohamaim", el�t�rnek bel�lem a dolgok, �s elkezdek papolni a baroms�gaimr�l - m�g nem l�ttam olyan embert, aki komolyan egyet�rtett volna velem. F�lelmetesen negat�v a v�lem�nyem. F�lelmetes m�don �ltal�nos�tok �s sz�ls�s�ges vagyok. �s a kicsapong�saimat nem �rti meg senki. Tudom. Nem vagyok vak. �s nem is v�rom el. Ez egy olyan dolog, amit soha, senki nem �rt, mindenki csak azon gondolkodik, hogy mit hozhatna fel ellen�rvnek. De engem meg nem �rdekelnek az �rvek. Engem csak az �rdekel amit �n akkor �rzek, �s ezt �gyse fogja senki sem megm�s�tani.
Ut�lom, hogy ilyen m�rt�kben k�pes nyom�st gyakorolni r�m a lelkiismeretem. Nem hagy az �rz�seim szerint cselekedni. Folyton a sz�p, j� �t fel� h�z, �s porral lepi be az �r�lt �sv�nyemet. De att�l m�g az ott van. �n l�tom �s k�vetem. Ilyenkor tudom. Ilyenkor, mikor fel�lkerekedik rajtam az arrogancia, a pesszimizmus, �s az az elfajult ragaszkod�s ahhoz a valamihez, amit senki m�s nem ismer el rajtam k�v�l.
Lehet mondani, hogy a hangok, az �rnyak nem l�teznek. �n hiszek benn�k. Mert �n l�tom �ket. Tudom, hogy ott vannak. �n a saj�t val�s�gomban hiszek, nem a ti�dben - �s tudom, hogy nem vagyok j�. Hogy csak egy utols� kis... ember vagyok. Ember. Semmi t�bb. Egy f�reg az evol�ci� legfur�bb teremtm�nyei k�z�l. Lehet aranyos �s kedves a mosolyom, lehet sz�p a n�z�sem, lehetek szer�ny - att�l m�g csak egy koszfolt maradok, aki m�lyen tudja, hogy a velej�ig romlott.